ESSENI JÁTÉKVÁSÁR

Nagy élmény volt számomra az Esseni Játékvásár. Meglepő és elképesztő volt, hogy milyen sok embert vonzanak a papír alapú játékok, ebben a  digitális világunkban. Négy napon keresztül reggel 3/4 10 – től este 7 óráig volt nyitva a vásár, ahol ki is lehetett próbálni a játékokat. Az emberek zöme nem is a vásárlás miatt jött el, hanem inkább azért, hogy egy jót játsszon. Bár voltak olyanok is akik gurulós bőrönddel közlekedtek, hogy el tudják cipelni a rengeteg megvásárolt  játékot. Már fél órával a nyitás előtt hosszú sor kígyózott a bejárat előtt, mintha nem bírnák kivárni az emberek, hogy végre beszabaduljanak. A látogatók zöme fiatal volt , nagy bulinak tekintették ezt a négy napot. Sokan mókás jelmezekbe öltöztek, megjelenítve különböző mesefigurákat. Jedi lovaggal, királlyal, ősemberrel és számomra ismeretlen mesehősök tömegével találkoztam.

Fergeteges volt a hangulat,  a kisebb nagyobb standok zsúfolásig voltak töltve a játékok kipróbálására berendezett asztalokkal, székekkel.  Bármerre néztem, izgatott, mosolygó arcokra esett a pillantásom. Pezsgés, rengeteg nevetés, fanatikus játék-őrület jellemezte a hangulatot. Esténként az utolsó pillanatig kitartott a tömeg. Sok kisbabát láttam felkötve anyukájára, apukájára, vagy babakocsiban. Álmatag arccal meredtek maguk elé, elzsongította őket a tömeg és a rengeteg inger. Szüleiknek valószínűleg nem volt szívük kihagyni a babák kedvéért ezt az élményt.

 

A mi kiállítói élményünk:

Kis magyar családi vállalkozás vagyunk. Én pszichológusként dolgozom, és hosszú évek önismereti csoport-vezetési tapasztalatai alapján csináltam egy pszichológiai társasjátékot  az „Identity” –t,  ami a magyar piacon nagy sikert aratott. Tavaly karácsony táján jöttünk ki a német piacra a levédetési szempontok miatt  „That’s me” névre átkeresztelt játékunkkal. Úgy gondoltuk kellene egy fórum, ahol közelebbről is megismertethetjük a játékunkat a német fogyasztókkal, ezért úgy döntöttünk, hogy mi is bemutatjuk a német közönségnek az Esseni Játékvásáron.

Számomra azonban a vásár  nem  Essenben kezdődött. Előtte két nappal Regensburgba mentem, ahol találkoztam Ákos barátommal, aki ezelőtt két évvel elkérte tőlem a játékot, akkor még csak a nyers fordítás volt meg, hogy német  pszichológia szakos barátaival kipróbálja. Kartonlapokra kinyomtatta, és kipróbálták. Annyira fellelkesedtek, hogy azóta 65-ször játszottak és komoly tapasztalatokra tettek szert , önismereti fejlődésük is jelentősen beindult. Ezeknek a német diákoknak tartottam Ákos tolmácsolásával két napos játékvezetői tréninget Regensburgban. Fantasztikus élmény volt – úgy „egy hullámhosszra” kerülni velük, hogy sokszor még a tolmácsolás előtt, szinte értettem mit mondanak. Igazi, lelkes,profi  játékmesterek szabadultak ki két nap múlva a kezem közül, persze ebben benne volt az a rengeteg játéktapasztalat amivel már rendelkeztek. A frissen kiképzett játékvezetők  közül ketten eljöttek Essenbe  játékmesternek.

Regensburg után,  a  vásár kezdetét megelőző nap érkeztünk meg  Essenbe, hogy berendezzük a standot. A helyszínem béreltünk bútorokat, csak a játékokat, plakátokat és szórólapokat vittük. Lázas vitákkal tarkítva folyt a „lakberendezés”,  a nézet különbségek gordiuszi csomóját végül úgy vágtuk át, hogy kipróbáltunk a különböző variációkat ami segített a döntésben. Végül ilyen lett. Igazán elégedett voltam az eredménnyel!

A vásáron való részvétellel nagy fába vágtuk a fejszénket, egyrészt a költségeket illetően, amelyek hólabda szerű növekedést mutattak, másrészt  abból a szempontból is, hogy ebbe a fergeteges játékhangulatba hoztuk el a mi teljesen más,  komoly  játékunkat. Volt ennek egy nagy kockázata, hiszem az emberek versenyt, vidámságot, nevetést várnak egy játéktól.

Eszembe jutott, hogy ezelőtt nyolc éve amikor még kiadó után kutattam Magyarországon, elmentem az Ökopoly című TV műsor válogatójára, ahol több ezer jelentkező közül válogattak ki olyan ötletgazdákat, akiket befektetőkkel hoztak össze. Akkor a férfiakból álló zsűri elutasított, mondván, hogy „Ez egy zseniális játék, de a kutya nem fogja megvenni.” Szerencsére nem lett igazuk, azóta már több mint 13 ezer darabot eladtunk a kicsi magyar piacon. Engem is kellemes meglepetésként ért, hogy az emberek ilyen fogékonyak az őszinte szó, a mély lelki tartalmak iránt. Pszichológusként különösen örülök annak, hogy egy játék köntösébe bújtatott eszközzel el tudom érni az emberek tömegét, hogy megajándékozzam őket az önismeret kincseivel.

A magyarországi kedvező tapasztalatok ellenére, amikor az Esseni fergeteges hangulatot megéreztem, bizony kicsit megszeppentem, mit is keresünk mi itt? Érdekes volt látni a fiatalok arcát,  akik a stand mellett elmenve, csak beleolvastak egy-egy kártyába, és zavartan nevetgéltek.  Ha nem érdekelte őket, mindig visszatették a szórólapot, ahelyett ,hogy az egy kukában landolna. Tetszett ez a példamutató  környezet barát viselkedés! Nemcsak visszaadták a szórólapot, hanem gátlás nélkül mondták: „Köszönöm, nem érdekel!” A legjópofább visszautasítás az volt, amikor valaki azt mondta: „It’s not my cup of tee”.

Örömünkre a kezdeti elutasítókat egyre inkább felváltotta a  mindent bevállalók köre. Egyre többen ültek le kipróbálni, és ha valaki már kipróbálta, minimum fél órára ott is ragadt. Voltak olyanok is akik egy óra múltán is alig akarták átadni a helyet a többi érdeklődőknek. A második naptól úgy felpörögtek az események, hogy folyamatosan foglalt volt a két asztalunk -  ahol a játék folyt , a pótszékeket is be kellett vetnünk. Akinek nem jutott hely, legalább megállt egy kicsit és a játékosok feje fölött belehallgatott a játékba, vagy a szabadon lévő kollégáktól és tőlem érdeklődött a játék részletei után. Két játékba is bele lehetett nézni és két monitoron is vetítettük folyamatosan a játékról készült kisfilmünket és a játék kártyákból készült ízelítőt. Úgyhogy egyszerre több fronton folyt a bemutató hadművelet. Folyamatos munkában voltunk mind a négy nap alatt, reggeltől estig, az érdeklődők hada nem hagyta, hogy pihenjünk. Egyenként szállingóztunk csak el, egy kis pihenőre, körülnézésre, de olyankor is szorongva jöttünk vissza, hogy vajon mi vár, mennyire lett volna égető szükség ránk.

Örömmel töltött el, hogy a vidám alaphangulat ellenére  a  mi „más”,  komoly  játékunk nagy sikert aratott a német fiatalok körében. Sok érdeklődő kipróbálta  és megvásárolta.

 

Leave a Reply